Egy szép téli vasárnapon Domival összeszedelődzködtünk (micsoda gyönyörű szó😉), és elmentünk megnézni a moziban a Bohém Rapszódiát. Már a nyári osztálytábor óta vártuk, hogy láthassuk, vagy talán még régebb óta, amikor még nem is tudtuk, hogy készül.
Sok negatív és pozitív kritikát is olvastunk és hallottunk a filmről, mielőtt beültünk a vászon elé. Mindenkinek tetszett a zene, a hihetetlen hangulat, ami (főleg az utolsó 20 percben) egészen varázslatos. Pozitívumként emelték ki a Live Aid koncert pontos kivitelezését is. A poharak ugyanúgy álltak a zongorán, és a zöld ragasztószalag is pont úgy volt rátekerve a mikrofonra, mint 1985-ben. Viszont sokaknak nem tetszett az, hogy csak "a felszínt kapargatja", és sajnos történetileg sokszor eltér a valóságtól. Erre majd később ki is térek, hogy miért. Most lássuk, hogy nekem milyen élmény volt!
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, de mégis sokkal inkább pozitívak, mint negatívak. A történeti hűségnek azok a részei nem zavartak annyira, hogy mondjuk egy dal megszületését vagy előadását más évre tették. Az viszont nagyon felháborító volt, amit a szólóalbum körül műveltek, és az, hogy az együttes tagjai a saját hibáikat és rossz tulajdonságaikat is megpróbálták Freddie-re húzni. De akkor menjünk egy kicsit jobban bele, és kezdjük a negatív kritikával, aztán jöhetnek a dicséretek.
Az első nagyobb probléma az a szünet volt, aminek a Live Aid koncert vetett véget. Ez nem volt ennyire borzasztóan súlyos mosolyszünet. Persze mindenképp mélypont volt a banda életében, de nem Freddie miatt. Az történt ugyanis, hogy az először 1983-ban megjelent Hot Space megbukott, szünet következett. Majd 1984-ben a The Works albumukat sem fogadták olyan jól, ahogy várták, az együttes tagjai eltávolodtak egymástól, és úgy döntöttek, szünetet tartanak. Mondhatjuk, hogy kisebb előadói válságok voltak ezek. És ekkor döntött úgy Mercury, hogy hozzálát saját albumának elkészítéséhez, tehát nem emiatt álltak le a munkával.
A filmben úgy mutatják be azt, hogy Freddie szólóalbumot készít, mintha az a világ legnagyobb bűne és egy égbekiáltó árulás lenne, mivel hátat fordít a bandának. Nos, ez nem így volt. Korábban Roger Taylor és Brian May is készített már egyedül kislemezt, albumot, amit csak lehet. Tehát nem ő volt az első. És ez a kis vállalkozása nem egy zsákutca volt, mert igenis jó dalok kerültek fel a Mr. Bad Guy-ra (Mercury szólóalbuma). Olyan dalok, amelyet később a Queen is eljátszott. Ilyen például a Made In Heaven, vagy az I Was Born to Love You. Mindkét szám felkerült az 1995-ös Made in Heaven albumra.
Azt ígértem, kiderítjük, miért vannak ekkora ferdítések a filmben. Ennek több oka is van. Az első az, hogy ez egy film. Megkívánta a cselekmény, hogy egy izgalmasabb eseményt pár évvel előbbre hozzanak, kicsit felfújjanak, és úgy tálalják. A másik ok pedig a két ma is zenélő tag: Brian és Roger. Ők ugyanis elég erősen benne voltak a rendezésben, sok helyen bele is nyúltak a filmbe. Ezzel még nem is lett volna baj, ha ezt nem mindig Freddie kárára és maguk tisztára mosására teszik. Például van egy olyan jelenet, amikor a frontember házibulijában vannak, és felháborodnak azon, hogy micsoda bohém ... 😉 dolgok vannak készülőben, ezért már jó korán felállnak, hogy hazaérjenek az esti mesére.
No, de jöjjenek végre a pozitív sorok! Bármennyire is morogtam, akkor is ez egy JÓ film! Csak ajánlani tudom, akinek szürke napja van, az csak üljön be a moziba, és merüljön el a puha fotelben, kapcsolódjon ki, és élvezze a filmet! Egy nagy múltbéli utazás híres számokkal, fergeteges hangulattal. A szereplők szemfényvesztésig hasonlítanak eredeti párjukra, és zseniálisan játszanak, főleg Rami Malek, aki igazán érdemelne valamit az alakításáért. A Live Aid koncertet alig lehet ülve kibírni, teljesen olyan érzés, mintha ott ülnénk a Wembley-ben. Énekelni szeretne az ember! Teli torokból! A Queennel.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzinte láttam, ahogy a cikk közepénél dühbe jöttél. Jó látni, hogy ennyire beleéled magad!
VálaszTörlés