A kedvenc Queen-számaim - II. rész

Sziasztok! Elérkeztünk a legizgalmasabb részhez!

Jön a TOP 5, nézzük, melyek a favoritok. De még a végén lesz egy kis plusz is, úgyhogy ne kattintsatok el rögtön!

5. Good Old Fashioned Lover Boy

• Főleg a dal eleje tetszik nagyon, ahogy egyre hangosabb lesz az énekhang. A szöveg végig nagyon vicces, egy régimódi gavallér udvarlását festi le, és a közepe felé elhangzik egy ismert altatódal dallama.

4. Love Me Like There's No Tomorrow

• Nagyon kétségbeesett szám, épp emiatt ilyen gyönyörű. A Mr. Bad Guy című albumon szerepelt, tehát nem a Queen, hanem csak Freddie Mercury nevéhez köthető.

3. Mother Love

• Ha a szövege még nem lenne elég szomorú, akkor sajnos a háttértörténete a legszomorúbb helyre helyezi. Ugyanis ez volt Freddie utolsó dala, és el is mesélem ezt a tragikus történetet. Mercury nem akart a betegségével foglalkozni, ezért az utolsó hónapjaiban is belevetette magát a munkába. Tudta, hogy azokat a dalokat, amelyeket ebben az időszakban énekelt fel az albumra, az emberek valószínűleg csak a halála után fogják hallani. A Mother Love-ot is elkezdte felénekelni, de aztán szólt Briannek, hogy fáradt, majd később visszajön, és befejezi. Sajnos már nem tudott visszamenni... néhány hónappal később meghalt, így a szám végét Brian énekelte fel. Azt tartják róla, hogy méltó lezárása ennek a grandiózus életműnek.

2. Lily Of The Valley

• Sajnos nagyon rövid, de a szépsége kárpótol mindenért. Egyébként nagyon érdekes, hogy miután rábukkantam, akkor láttam, hogy egy interjúban: Rami Malek (a Bohém Rapszódia főszereplője) a kedvencének jelölte a Somebody To Love mellett. 

És érkezik az első hely....

A kedvenc Queen-számom a...

1. You Take My Breath Away

• Ha ezt a felvételt nem találom meg, akkor valószínűleg nem ez lenne az első helyen. Az albumon szereplő anyag sokkal kevesebb érzelmet közöl, messze elmarad ettől a koncertfelvételtől. Szerintem nem is kell többet írnom erről. Csak hallgassátok meg! Valami van ebben a dalban.

+ Van még néhány dal, ami nem került be az első tízbe, de mindenképp szeretném megemlíteni őket...

• Jealousy
• In The Lap Of The Gods
• White Queen
• Love Of My Life
• The March Of The Black Queen
• Nevermore
• Too Much Love Will Kill You

És 2 különleges dal:

Delilah

• Ez egy nagyon vicces dal, mert először azt gondolnánk, hogy egy lánynak íródott, de végül kiderül, hogy Delilah egy imádott macska! Még nyávogás is van a számban!

Drunk Bohemian Rhapsody

• Egy kis alkohol megtette a hatását Freddie-nél... szerintem sok rész jobb, mint az eredetiben!

A kedvenc Queen-számaim - I. rész

Sziasztok! Végre megoszthatom veletek a kedvenc számaimat!

Mivel elég hosszú a lista, ezért két bejegyzésre bontottam. Ebben a bejegyzésben a tizedik helytől a hatodikig fogunk eljutni. Az első öt, és a különlegességek a végére maradnak!

Ahogy ígértem, felfedem a saját toplistámat, vagyis kiderül, melyek a kedvenc Queen-számaim. Előre leszögezném, hogy ez a lista nem a leghíresebb számok listája. Sőt, valószínűleg alig lesz olyan, amit ismertek. Több oka van ennek, sőt még az okoknak is vannak okai. Az első ok szubjektív: ezek a kedvenc számaim. És szerintem ehhez sokban hozzájárult az is, hogy ezek nem a minden nap "unásig" játszott nóták. Ezek mindig hoznak egy kis újat, mindig élvezettel hallgatom őket, mindig figyelek a számra. Egy igazi rajongó nem csak a híres dalokat szereti, nem igaz? Mindig keresem az újabb dallamokat, amelyek olyan fülbemászóak, hogy hetekig vagy hónapokig dúdolom őket. Ilyenkor igazi gyöngyszemekre bukkanok. Ezeket szeretném megosztani veletek. Nagyon ajánlom a számok meghallgatását, amit ugyanúgy, mint eddig, a dal neve alá rejtett link segítségével tehettek meg. Így ha azt mondják, hogy Queen, nem csak a Bohemian Rhapsody, vagy a We Are The Champions fog eszetekbe jutni.

Jó zenehallgatást!

10. Don't Try So Hard

• A tizedik helyre egy olyan szám került, mely hangzás szempontjából talán a legkülönlegesebb az összes közül. Legtöbbször falsettoban énekel Freddie, vagy egyszerűen csak magas hangon, ami egészen hátborzongató - persze jó értelemben. 

9. The Millionaire Waltz

• Ez a dal azért különleges, mert a modern zenei stílust kiválóan keverték a keringő lágy, légies dallamaival. Nem megszokott, és épp ez tetszik annyira benne.

8. Spread Your Wings

• Egy energikus szám, mely őszinte, és engem jobb kedvre derít. A Bohém Rapszódiában is feltűnt egyszer, John Deacon írta, tőle ez a kedvencem! Egy érdekesség, hogy a klip Roger Taylor kertjében készült...

7. Sail Away Sweet Sister

• Nemrég találtam ezt a kis gyöngyszemet, mostanában nagyon sokat hallgatom. Annyira megtetszett, hogy már fel is kúszott a hetedik helyre.

6. All Dead, All Dead

• A videoklip egyértelműen az első helyre repítené, de itt inkább a hangok számítanak. Az a helyzet, hogy azok is nagyon szépen csengenek! A klip végén fekvő robot nem csak véletlenül jelenik meg, ugyanis ez a robot van 1977-es News of the World borítóján. (És ez a dal azon az albumon jelent meg...)

A következő bejegyzésben érkeznek az izgalmas dobogós helyek, és persze pár érdekesség!

Roger Taylor

Sziasztok! Íme az utolsó bandatag! Jó olvasást! Hallgassátok meg a linkek alá rejtett zenéket!

Roger Taylor maradt utoljára a bemutatások sorában. Ő (volt) a dobos, de ugyanúgy írt számokat is, sőt sokszor a vokálozott is. May és Mercury mellett jelentős szerepe volt a bonyolult, többszólamú vokálok kialakításában, mind a stúdióban, mind a koncerteken. Taylor szerint ami hatásossá tette hármójuk vokálját, az a következő volt: 

„Brian nagyon mélyre tudott lemenni, Freddie-nek nagyon erőteljes hangja volt középen, én pedig a magas hangokban voltam jó.”

A szeme fényérzékeny, ezért szinte minden fotózáson, koncerten és nyilvános eseményen napszemüveget visel. Ő volt az első brit, aki a királyi család tagjain kívül még életében szerepelt egy angol bélyegen. 1998-ban a házának kertjében állított sátorból közvetített lemezbemutató koncertje bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a legnézettebb élő internetes közvetítés. 40. születésnapi buliján a kertjében felállított katonai reflektorokkal világította meg az eget, mire a teljes Surrey grófságban UFO-készültségbe helyezték a rendőrséget és a katonaságot. Korábban a birtokának bejáratánál elhelyezett kőoroszlánok miatt került összetűzésbe a helyi önkormányzattal; válaszul ronda, világító kertitörpéket építtetett. A szóban forgó házának kertjében forgatta a Queen 1977-ben a Spread Your Wings és We Will Rock You című dalaik videoklipjét.

We Will Rock You...

A híres klip

Híresebb művei: I’m in Love with My Car, Radio Ga Ga, A Kind of Magic. 

Érdekességek:

A médiacézár Ruper Murdoch kíváncsi pletykalapjaival igencsak megkeserítette a Queen tagjainak életét, különösen a haldokló Freddie Mercury-ét. Taylor egy dalban állt bosszút, mely a Dear Mr. Murdoch címet viseli és erősen kritizálja a kiadói módszereket és minőséget. Hasonló indíttatásból 10,000 fonttal támogatta a Manchester United focicsapatot, hogy ellen tudjanak állni Rupert Murdoch vásárlói szándékának.

Brian May

Sziasztok! Jó olvasást! 

Bemutatkozik Brian May, a Queen szólógitárosa, aki Freddie után a banda második leghíresebb tagja (volt). Szintén közönségkedvenc, a lányok kedvence, de a hajkoronáján kívül az eszéről is lesz szó.

May autodidakta módon tanult meg gitározni: az apja megmutatott neki öt-hat akkordot az ukulele-bendzsón, és később ezeket alkalmazta gitáron is. Fiatalkorában Ricky Nelson, Elvis Presley és a Shadows lemezeit hallgatva utánozta az azon hallható hangzást. Később még nagyobb hatással volt rá George Harrison vegyes stílusú, „szabadgondolkodó” játéka, Eric Clapton, aki ráirányította a figyelmét a blues-rockra, Jeff Beck, akinek csodálta a torzított hangzását, Jimi Hendrix tudása pedig annyira elbűvölte, hogy valahányszor látta vagy hallotta játszani, elvesztette az önbizalmát.

Híres gitárja az apjával közösen épített Red Special volt, a felvételeken és a koncerteken szinte kizárólag ezzel, néha pedig a másolataival játszott. A gitár egyedi készítése egyedi hangot eredményezett: a hosszú, ütő alakú mahagóni nyaknak nagy szerepe van a gitár zengő tónusának létrehozásában, a félig tömör test pedig éppen megfelelő gerjedést produkál. A Burns hangszedők a telt, de mégis éles tónust biztosítják. Ezeknek a bekötését May saját maga tervezte: mindegyikhez egy kétállású kapcsoló és egy szabályozó gomb csatlakozik, így a be- és kikapcsolásukkal lehet variálni a gitár hangzását. Pengetőnek hatpennys érmét használ, amely puha fémből készült, és recés éle van, ezért konkrétabb, határozottabb hangot lehet vele előidézni, mint a műanyag pengetőkkel.

May iskoláskorában jól tanult, és 1965-ben olyan jó eredménnyel végzett a középiskolában, hogy az Imperial College-ban ösztöndíjjal tanulhatott tovább. 1968. október 24-én a Royal Albert Hallban tartott ünnepségen az anyakirálynőtől vehette át a BSc diplomáját. Ezután Nagy-Britannia vezető csillagásza, Sir Bernard Lovell felajánlott neki egy állást a Manchester melletti Jodrell Bank obszervatóriumban, de May visszautasította, egyrészt mert a doktori címet is meg akarta szerezni, másrészt mert a zenélés is Londonhoz kötötte. Az elkövetkező időszakban teljes munkaidőben matematikát tanított egy középiskolában, és a csillagközi porról írt doktori disszertációján dolgozott. Akkori professzora szavaival élve „csak egy lökésre” volt a disszertáció befejezésétől, de nem tudta összeegyeztetni a tudományos karriert a zeneivel, ezért végül az utóbbi mellett döntve félbehagyta a tudományos munkáját.

És végül pár szó a a hajáról. A híres hajköltemény egész pályafutása alatt végigkísérte. Máig nem akart megválni tőle, ez a legfőbb ismertetőjegye.

Találkozunk a következő cikkben!

Díjat nyert a Bohém rapszódia!

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit újra itt!

Boldogan jelenthetem be, hogy egy nem várt bejegyzéssel gyarapodik a lista, aminek én örülök a legjobban! Ez a hír nagyon aktuális, végre nem egy 30 vagy 40 évvel ezelőtti eseményről lesz szó!

Golden Globe díjat nyert a Bohém rapszódia a legjobb drámai film kategóriában!

Több szempontból is meglepetés született. Először is: a szakújságírókból verbuválódott HFPA nevű szervezet tagjai egyáltalán nem voltak elégedettek a film megjelenésekor. De ők döntöttek, és végül így döntöttek. A másik meglepetés a film kategóriájában rejlett, ugyanis nem a musical kategóriába, hanem a drámai filmek közé került. Ez a furcsa döntés azonban könnyen megmagyarázható: presztízs oka volt: ez a legfontosabbnak tartott kategória.

A hab a tortán: Rami Malek díja. Ő a legjobb férfi szerepért járó díjat zsebelte be a drámai filmek kategóriában. Erre viszont sokkal inkább lehetett számítani, régóta rebesgették a madarak, hogy nem marad jutalom nélkül a parádés alakítás.

Ezen a linken megnézhetitek a díj átvételekor tartott beszédét is, mely olyan egyedire sikerült, mint amilyen ő maga.

A rendhagyó cikk után visszatérünk a megszokott kerékvágásba: a következő bejegyzésben folytatódik a csapat tagjainak bemutatása, majd a többi csemege.

John Deacon

Itt a következő tag! Jó olvasást! És hallgassátok meg a linkek alatt elrejtett számokat!

A tagok közül John Deacon-ről mondhatjuk el a legtöbb leget. Ő a legfiatalabb, ő csatlakozott a legkésőbb a zenekarhoz és talán ezért ő írta a legkevesebb dalt. Ennek ellenére társaihoz hasonlóan több nagy sikerű dal fűződik a nevéhez: You’re My Best Friend (feleségének, Veronicának címezte a dalt, mivel nem sokkal a lemez megjelenése előtt házasodtak össze, később a Queen egyik legnépszerűbb szerelmes dala lett), Another One Bites the Dust és I Want to Break Free. Alkalmanként ritmus- és akusztikus gitáron, és billentyűsökön is játszott.

Első zenekarát 1965-ben alapította, és a The Opposition névre keresztelte. 1969-ben elhagyta a csapatot, mert felvették a Chelsea College-ba.

Bár az erősítőjét és a basszusgitárját otthon hagyta, hogy az elektronikai tanulmányaira összpontosíthasson, kevesebb, mint egy év után újra a zenélés gondolata kezdte foglalkoztni. Pont ebben az időben történt, hogy Brian May, Freddie Mercury és Roger Taylor megalapította a Queen együttest, és meghallgatásokat szerveztek, basszusgitárost keresve. 1971-ben egy diszkóban bemutatták őt Rogernek és Briannek. Néhány nappal később meghallgatták, és felvették az együttesbe. Állítólag ő volt a hetedik a meghallgatottak sorában.

Ő volt az együttes legcsendesebb tagja, és jól értett a pénzügyekhez, ezért ő kezelte az együttes pénzeit (ez a mai napig is így van, pedig már nem tartja a kapcsolatot a csapattal, csak az ehhez kapcsolódó dolgokat intézi). Mivel elektronikai tanulmányokat végzett, ő maga állt neki elkészíteni Brian May-nek egy erősítőt, amit Deacy Ampnek neveztek el, és sok felvételen használták, például a Bohemian Rhapsody egyes gitárszólóiban. Freddie halála 1991-ben leginkább John-t rázta meg a bandatagok közül. Később úgy nyilatkozott, hogy "Freddie-t lehetetlen pótolni." A Queennel 1991 után összesen háromszor lépett fel – a "The Freddie Mercury Tribute Concert"-en 1992. április 20-án, majd Midhurst-ban egy jótékonysági koncerten Roger Taylorral 1993. október 18-án és egy nyitóünnepségen Párizsban 1997, január 17-én Elton Johnnal, aki a „The Show Must Go On" című számot énekelte – ezután határozta el, hogy visszavonul a zenéléstől.

Az utolsó nyilvános megjelenése az együttessel egy 1997-es AIDS jótékonysági rendezvényen volt. Az utolsó közös daluk a No-One but You (Only the Good Die Young).

Ha valaki még többet szeretne megtudni a szelíd Queen-tagról, az Domit keresse meg, ő ugyanis nagy rajongója, mindent tud róla.

Freddie Mercury

Sziasztok! Bemutatom a frontemberünket!

Ezzel a bejegyzéssel kezdetét veszi a zenekar tagjainak leírása. Ebbe minden beletartozik: a külsejüktől kezdve a magánéleten át a hozzájuk kapcsolódó érdekes történetekig. Nyilvánvalóan Freddie-ről sokkal többet lehet írni, mint mondjuk Roger Taylorról, de azért azt se szeretném, hogy túlzásba vigyem, és unalmassá váljon az olvasás.

Először gyorsan essünk is túl a külső leírásán, stílusán. Muszáj szót ejtenünk erről is, mert több szempontból elég jellegzetes a megjelenése.
A leghíresebb ismertetőjegy az a bizonyos bajusz, amit a harmincas éveiben kezdett el hordani, amikor rövidre vágatta a haját. Eleinte nem tetszett a nézőknek. Olyannyira nem, hogy a koncerten borotvával dobálták meg. Ez a bajusz mégis sokáig kísérte őt, sőt, amint már írtam, a legfőbb védjegye lett. Halála előtt pár évvel tüntette csak el, vagyis helyesebben borostát növesztett hozzá.
A második helyen egyértelműen a szabályozatlanul kiálló elülső négy foga áll. Sok találgatás létezik, hogy miért nem szabályoztatta őket sose. Freddie elmondása szerint: nem volt ideje, de ennél inkább valószínűbb érv az, hogy a különleges énekhangját féltette. Nem szerette fogait, de mégis sokszor viccelődött velük:

 „Rod Stewart, Elton John és én össze akartunk hozni egy bandát. Hármunk után Hair, Nose & Teeth-nek (Haj, Orr és Fogak) neveztük volna. De nem jött össze, mert nem tudtunk megegyezni a szavak sorrendjében. Én természetesen azt akartam, hogy Teeth, Nose & Hair legyen.Nem szeretem, hogy a fogaim előreállnak. Ettől eltekintve tökéletes vagyok.”

Mutatok képeket az öltözködéséről is, ami általában extravagáns és lázadó volt.

Halála előtt egy kicsit elegánsabbra váltott. Egy kép az öltönyös Freddie-ről:

Ha a fellépései alapján alkotott véleményünkre és megfigyelésünkre alapozunk, akkor mindenki azt gondolja, hogy ahogy az öltözködése, úgy ő is nárcisztikus, feltűnősködő és hiperaktív volt. Ám saját elmondása szerint létezett egy másik oldala is. Sőt, ez volt az igazi személyisége, a színpadon egy leplet húzott magára. Ez a Freddie visszahúzódó és zárkózott volt, aki rengeteg szeretetet igényelt, és ő is elkényeztette a hozzá közel állókat. Hiszek neki. Sokaknak meg kell változni közönség kedvéért. Valószínűleg visszahúzódó, félénk kiállással nem lehetett volna úgy buzdítani a tömeget. Mai napig a világ valaha élt egyik legjobb előadójának tartják. A színpadon legfőbb különlegessége a talp nélküli mikrofon és teátrális mozgása volt. Sokszor énekeltette a közönséget. Hangszálait nem kímélte, így a hangja élőben - az évek múltával - kissé megkopott. De profi előadásmódjával remekül kiegyenlítette a hangszínbeli különbségeket.

1987 áprilisának végén AIDS-et diagnosztizáltak nála. 1989-ben már a külsején is látszott a változás: lefogyott és bőrén a Kaposi-szindróma sebhelyei mutatták a szomorú valóságot. (A These Are the Days of Our Lives, Freddie legutolsó klipje azért fekete-fehér, hogy ne látszódjanak az arcán ezek a sebek, de ebben a "Hogyan készült?" videóban felfedezhetők a sebek.) Mindezek ellenére csak halála előtt egy nappal adott ki közleményt, melyben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved. 1991. november 24-én aludt el örökre.

Egyéb érdekességek:

• Sokan azt gondolják, hogy Mercury angol és perzsa felmenőkkel rendelkezett, valójában azonban párszi indiai származású volt, a zanzibári Stone Townban látta meg a napvilágot. Gyermekkori neve Farrokh Bulsara volt.
• Freddie rajongott az operáért. 1975-ben meg is jelent egy albumuk A Night at the Opera címmel (benne pedig a Bohemian Rhapsody, melynek egyik szakasza operai hangzású. Sőt, 1988-ban a Barcelona névre keresztelt albumát teljes egészében ennek a stílusnak szentelte. Együtt énekelt a világhírű szopránnal, Montserrat Caballéval is.
• Freddie nem homoszexuális, hanem biszexuális volt. Fiatalkorában 6 évig élt Mary Austinnal, akit élete szerelmének nevezett, és később örökségének nagy része is hozzá jutott. Később voltak mindkét nemmel "kitérői".

Bohém Rapszódia - kritika

Sziasztok! Örülök, hogy újra erre tévedtetek!

Egy szép téli vasárnapon Domival összeszedelődzködtünk (micsoda gyönyörű szó😉), és elmentünk megnézni a moziban a Bohém Rapszódiát. Már a nyári osztálytábor óta vártuk, hogy láthassuk, vagy talán még régebb óta, amikor még nem is tudtuk, hogy készül.

       











Sok negatív és pozitív kritikát is olvastunk és hallottunk a filmről, mielőtt beültünk a vászon elé. Mindenkinek tetszett a zene, a hihetetlen hangulat, ami (főleg az utolsó 20 percben) egészen varázslatos. Pozitívumként emelték ki a Live Aid koncert pontos kivitelezését is. A poharak ugyanúgy álltak a zongorán, és a zöld ragasztószalag is pont úgy volt rátekerve a mikrofonra, mint 1985-ben. Viszont sokaknak nem tetszett az, hogy csak "a felszínt kapargatja", és sajnos történetileg sokszor eltér a valóságtól. Erre majd később ki is térek, hogy miért. Most lássuk, hogy nekem milyen élmény volt!

Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, de mégis sokkal inkább pozitívak, mint negatívak. A történeti hűségnek azok a részei nem zavartak annyira, hogy mondjuk egy dal megszületését vagy előadását más évre tették. Az viszont nagyon felháborító volt, amit a szólóalbum körül műveltek, és az, hogy az együttes tagjai a saját hibáikat és rossz tulajdonságaikat is megpróbálták Freddie-re húzni. De akkor menjünk egy kicsit jobban bele, és kezdjük a negatív kritikával, aztán jöhetnek a dicséretek.

Az első nagyobb probléma az a szünet volt, aminek a Live Aid koncert vetett véget. Ez nem volt ennyire borzasztóan súlyos mosolyszünet. Persze mindenképp mélypont volt a banda életében, de nem Freddie miatt. Az történt ugyanis, hogy az először 1983-ban megjelent Hot Space megbukott, szünet következett. Majd 1984-ben a The Works albumukat sem fogadták olyan jól, ahogy várták, az együttes tagjai eltávolodtak egymástól, és úgy döntöttek, szünetet tartanak. Mondhatjuk, hogy kisebb előadói válságok voltak ezek. És ekkor döntött úgy Mercury, hogy hozzálát saját albumának elkészítéséhez, tehát nem emiatt álltak le a munkával.

A filmben úgy mutatják be azt, hogy Freddie szólóalbumot készít, mintha az a világ legnagyobb bűne és egy égbekiáltó árulás lenne, mivel hátat fordít a bandának. Nos, ez nem így volt. Korábban Roger Taylor és Brian May is készített már egyedül kislemezt, albumot, amit csak lehet. Tehát nem ő volt az első. És ez a kis vállalkozása nem egy zsákutca volt, mert igenis jó dalok kerültek fel a Mr. Bad Guy-ra (Mercury szólóalbuma). Olyan dalok, amelyet később a Queen is eljátszott. Ilyen például a Made In Heaven, vagy az I Was Born to Love You. Mindkét szám felkerült az 1995-ös Made in Heaven albumra.

Azt ígértem, kiderítjük, miért vannak ekkora ferdítések a filmben. Ennek több oka is van. Az első az, hogy ez egy film. Megkívánta a cselekmény, hogy egy izgalmasabb eseményt pár évvel előbbre hozzanak, kicsit felfújjanak, és úgy tálalják. A másik ok pedig a két ma is zenélő tag: Brian és Roger. Ők ugyanis elég erősen benne voltak a rendezésben, sok helyen bele is nyúltak a filmbe. Ezzel még nem is lett volna baj, ha ezt nem mindig Freddie kárára és maguk tisztára mosására teszik. Például van egy olyan jelenet, amikor a frontember házibulijában vannak, és felháborodnak azon, hogy micsoda bohém ... 😉 dolgok vannak készülőben, ezért már jó korán felállnak, hogy hazaérjenek az esti mesére.

No, de jöjjenek végre a pozitív sorok! Bármennyire is morogtam, akkor is ez egy JÓ film! Csak ajánlani tudom, akinek szürke napja van, az csak üljön be a moziba, és merüljön el a puha fotelben, kapcsolódjon ki, és élvezze a filmet! Egy nagy múltbéli utazás híres számokkal, fergeteges hangulattal. A szereplők szemfényvesztésig hasonlítanak eredeti párjukra, és zseniálisan játszanak, főleg Rami Malek, aki igazán érdemelne valamit az alakításáért. A Live Aid koncertet alig lehet ülve kibírni, teljesen olyan érzés, mintha ott ülnénk a Wembley-ben. Énekelni szeretne az ember! Teli torokból! A Queennel.

A megalakulás, kezdeti időszak, útban a világhír felé

Sziasztok, meg is érkezett az első cikk! Jó olvasást!

Brian May és Roger Taylor már 1968-ban együtt zenéltek a Smile nevű zenekarban, és Freddie Mercurynak is voltak korábban zenekarai, mint például a Hectics, az Ibex és a Wreckage. Ő csak később csatlakozott a két fiúhoz. Hirdetést adtak fel, mert szükségük volt még egy basszusgitárosra, és a befutó John Deacon lett, így 1971-ben összeállt a Queen. A név és a híres logó is Freddie fejéből, illetve kezéből pattant ki.

A logót a tagok asztrológiai jegyei ihlették, és a középpontban egy a névre utaló nagy Q betű áll.

➡️ a két oroszlán Taylor és Deacon csillagjegye

➡️ az angyalok a szűzre utalnak, ami Freddie születésére utal



➡️ a Q betű tetején lévő rák pedig May-t jelképezi

A háttérben lévő hatalmas főnixmadár a frontember zenekarba vetett hitét szimbolizálta.

Eleinte csak kisebb koncerteken léptek fel, és az első stúdiós próbálkozások 1971-ben is elég különlegesre sikerültek. Mivel ők voltak a Trident Studios legjelentéktelenebb ügyfelei, csak az úgynevezett "holtidőben" dolgozhattak, azaz olyankor, amikor a fizető ügyfelek nem használták a stúdiót. Így sokszor egész éjszaka virrasztottak, hogy hajnalban bekerülhessenek.

Első albumuk, a Queen, 1973-ban jelent meg, de nem aratott nagy sikert. Ezután következett a Queen II., ami először szintén nem hozott áttörést, de miután megjelent róla a Seven Seas of Rhye kislemez, az albumra is felfigyeltek. Mondhatjuk, hogy itt indult be úgy igazán a szekér, és kezdetét vette a sikertörténet...

Bemutatkozás

Bemutatkozó videó

Kikről is van szó...?

QUEEN

"A Queen brit rockegyüttes, amelynek tagjai Freddie Mercury (ének), Brian May (gitár), John Deacon (basszusgitár) és Roger Taylor (dob) voltak. Jellegzetességeik az aprólékos stúdiómunkával felvett albumok, és a rétegezett, hangsúlyozott gitár- és énekhangzás. A hangzásukat főképp a glam rock, heavy metal és progresszív rock stílusba sorolják, de készítettek többek közt punk, funk, ragtime vagy gospel típusú dalokat is. Híresek voltak a hatásos koncertjeikről, a mindig modern színpadi technikájukról, és Mercury színpadias előadásmódjáról. A kortárs kritika általában kedvezőtlenül írt róluk, és visszatekintve is megoszlanak a vélemények: bár sok későbbi előadóra voltak nagy hatással, főleg az 1980-as években kiadott lemezeiket utólag is sokan elmarasztalják."

- Ezt írja a Wikipédia

Remélem, sikerül egy kicsit hétköznapibb módon átadnom azt, hogy számomra mit jelent a zenekar.
Elöljáróban csak ennyit szeretnék mondani, de hoztam két számot, és pár képet, hogy mindenkinél kirajzolódjanak a körvonalak ...
Jó szórakozást!

Ha ezt a számot meghallgatod, biztos beugrik...😉

  ➡️ Bohemian Rhapsody

Vagy ezt:
  ➡️ We Are The Champions

Az együttes jelvénye

A tagok

Freddie Mercury, a frontember