Bemutatkozik Brian May, a Queen szólógitárosa, aki Freddie után a banda második leghíresebb tagja (volt). Szintén közönségkedvenc, a lányok kedvence, de a hajkoronáján kívül az eszéről is lesz szó.
May autodidakta módon tanult meg gitározni: az apja megmutatott neki öt-hat akkordot az ukulele-bendzsón, és később ezeket alkalmazta gitáron is. Fiatalkorában Ricky Nelson, Elvis Presley és a Shadows lemezeit
hallgatva utánozta az azon hallható hangzást. Később még nagyobb hatással volt
rá George Harrison vegyes stílusú, „szabadgondolkodó” játéka, Eric Clapton, aki ráirányította
a figyelmét a blues-rockra, Jeff Beck, akinek csodálta a
torzított hangzását, Jimi Hendrix tudása pedig
annyira elbűvölte, hogy valahányszor látta vagy hallotta játszani, elvesztette
az önbizalmát.
Híres gitárja az apjával közösen épített Red Special volt, a felvételeken és a koncerteken szinte kizárólag ezzel, néha pedig a másolataival
játszott. A gitár egyedi készítése egyedi hangot eredményezett: a hosszú, ütő
alakú mahagóni nyaknak nagy szerepe van a gitár zengő tónusának létrehozásában,
a félig tömör test pedig éppen megfelelő gerjedést produkál. A Burns
hangszedők a telt, de mégis éles tónust biztosítják. Ezeknek a bekötését May
saját maga tervezte: mindegyikhez egy kétállású kapcsoló és egy szabályozó gomb
csatlakozik, így a be- és kikapcsolásukkal lehet variálni a gitár hangzását. Pengetőnek
hatpennys érmét használ, amely puha fémből készült, és recés éle van, ezért konkrétabb,
határozottabb hangot lehet vele előidézni, mint a műanyag pengetőkkel.
May iskoláskorában jól tanult, és 1965-ben olyan jó eredménnyel végzett a
középiskolában, hogy az Imperial College-ban ösztöndíjjal tanulhatott tovább.
1968. október 24-én a Royal Albert Hallban tartott ünnepségen az anyakirálynőtől vehette át a BSc diplomáját. Ezután
Nagy-Britannia vezető csillagásza, Sir Bernard Lovell felajánlott neki egy állást a Manchester melletti
Jodrell Bank obszervatóriumban, de May visszautasította, egyrészt mert a
doktori címet is meg akarta szerezni, másrészt mert a zenélés is Londonhoz
kötötte. Az
elkövetkező időszakban teljes munkaidőben matematikát tanított egy
középiskolában, és a csillagközi porról írt doktori disszertációján dolgozott. Akkori professzora
szavaival élve „csak egy lökésre” volt a disszertáció befejezésétől, de nem
tudta összeegyeztetni a tudományos karriert a zeneivel, ezért végül az utóbbi
mellett döntve félbehagyta a tudományos munkáját.
És végül pár szó a a hajáról. A híres hajköltemény egész pályafutása alatt végigkísérte. Máig nem akart megválni tőle, ez a legfőbb ismertetőjegye.
Találkozunk a következő cikkben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése